Napjaink felgyorsult világában és felgyorsult munkaerőpiacán egyre többen tapasztalják meg mi is az a kiégés. Ha népbetegséggé nem is válik, korábban csak a már hosszú éveket munkában töltő dolgozók “privilégiuma” volt, ma viszont már sok munkahelyen akkora a nyomás, hogy akár néhány év, sőt akár hónap alatt is eljuthatunk a “burnout” fázisba.
Az asszertív kifejezés egy olyan viselkedésformát ír le, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén úgy képes érvényesíteni a szükségleteit, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartja. Az asszertív viselkedés gyakorlatilag az arany középút a behódoló/alárendelt/passzív, illetve a fenyegető/agresszív magatartásforma között.
Az asszertív egyén tisztában van vele, hogy ő maga mit szeretne elérni és ezzel párhuzamosan tisztában van a másik igényeivel is. Saját önismerete, illetve a másikról való tájékozódása (kérdések) folyományaként önbizalommal rendelkezik és magabiztos a fellépése, viselkedése. Az asszertív egyén őt érzelmileg alaposan érintő szituációban is képes empátiával, kifejezett indulat nélkül reagálni, azt mondja, amit gondol, képes nemet mondani, véleménynyilvánításában konstruktív, figyel mások gondolataira, kérdez. Egy asszertív viselkedésű ember környezetével összhangban igyekszik elérni céljait, erőt nem alkalmaz, együttműködést tanúsít.