Egy hagyományos állásinterjún olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekből megtudhatjuk, hogy jelöltünk milyen korábbi releváns munkatapasztalatokkal bír, milyen projekteken dolgozott, mennyi a fizetési igénye és így tovább.

Konkrétumokat akarunk, amelyek alapján egy-egy jelentkező pontosan beleillik az előre meghatározott elvárások alapján teremtett képbe. És jó esetben közben a viselkedést is figyeljük.

A gond ezzel az, hogy az Y generáció már felkészült. Nem érik váratlanul a kérdések, nem készítik improvizálásra – ami egyben azt is jelenti, hogy előre felkészül rájuk. Tudja azt, hogy mit érdemes az adott kontextusban, az adott vállalatnál és az adott pozícióra jelentkezés esetében válaszolnia. Tudja, hogyan kell viselkednie, milyen szavakat érdemes kiejtenie.

Az önéletrajzírásra vagy éppen interjúztatásra felkészítés ma már üzletágakat működtet: erre szakosodott cégek működnek nagy számban, amelyek kifejezett célja az, hogy azt a jelöltet, aki egyébként az első rostán kihullana, a legtovább juttassák.

Ez persze nem minden esetben hátrány – közöttük lehetnek olyanok is, akik egyébként tökéletesek a pozícióra, csak éppen egy interjún idegesek. De egyben mindez torzít is, ahogyan a korábban említett keresőoptimalizálási módszerek is torzíthatják a keresési találatokat.

Nézzünk néhány olyan nyitott kérdést, amelyek segíthetnek jobban megismerni a jelentkezőket ahelyett, hogy csak az önéletrajzukat olvastatnánk fel velük:

Fontold meg őket?...

1, Mit csinált korábban, ami hasznára lehet ebben a munkában?
2, Hogyan kezeli a negatív visszajelzéseket?
3, Meséljen a kudarcairól.
4, Írja le az ideális munkanapját.
5, Milyen viszonyban állna az ideális főnökkel?
6, Akadt-e olyan, hogy valamilyen elismerésre várt, de nem kapta azt meg? Hogyan reagált?
7, Hogyan kezelt egy konkrét nehéz ügyfelet?

Mindezek a kérdések jobban rávilágítanak a személyiségre, illetve arra, hogy az önéletrajzban foglaltak mennyire fedik a valóságot, és mennyire számíthatunk a jelentkezőre hasznos csapattagként a jövőben.